SZEKSZÁRDI BORKALAÚZ - dr. Mészáros Gabriella írása

SZEKSZÁRDI BORKALAÚZ - dr. Mészáros Gabriella írása

 

1. Magunkról

A „Szekszárdi Borkalauz” megszületése igen időszerű. Az elmúlt néhány év rengeteg kedvező változást hozott a borvidék életébe. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a szekszárdi termelők között egyre többen érzik elengedhetetlennek a minőségi és stílusbeli megújulást, de ma már azt is tudják, hogy önállóan egyik termelő sem képes magát a borvidéket és borait a fogyasztók számára elérhetővé tenni.

Bármelyik borvidékünkről legyen is szó, ma már kizárólag együttgondolkodással, tudatos piacépítéssel és a borvidéki adottságok maximális kihasználásával lehet építkezni. Ezt szolgálja a folyamatosan készülő és megújuló Szekszárdi Online Borkalauz is. Információ, tudás, tapasztalat és kifogástalan, egyedi borok. Ez az, amit a termelők szeretnének átadni a borkedvelőknek – egy kis segítséggel.

Ez a Borkalauz.

 Szekszárd: palackba zárt jövő… avagy élednek a löszhátak
Szüreti Fesztivál 2013.

Volt ünnepélyes megnyitó is, Varga Mihály miniszter Úr tömören, érthetően, afféle presbiteri ékesszólásával lépett a színre. Vélhetően a befejezett mű kapta a magas állami figyelmet. A Béla tér tényleg szép lett, akkor is érdemes megnézni, ha éppen nincs körberakva kóstolóbódékkal.
A nagyszámú díszvendég és szponzor sereglet mellett azért jutott hely a bornak is a dobogón, mégpedig a város borának. Örömömre szolgált, hogy Sebestyén Csaba Bikavér bora lett idén a kiválasztott – csupa gyümölcs, ám elég testes is a bor, fűszeres és buja – nagyon szerettük már a februári Bikavér párbajon is.
Ugyan nem volt hivatalos téma a Fesztivál alatt, de örömre ad okot az is, hogy a szekszárdi gazdák is döntöttek: jöjjön a közös palack. Kicsit hosszabb testű, de burgundi formájú, szép mélyzöld színben. A palackforma igencsak épületes módon kifejezi, hogy ami belekerül, az ízig-vérig szekszárdi. Savakra épülő, elegáns, nem tannin domináns és csak komoly minőség lehet. Sikerült a szekszárdi fő csapásirányokat is kijelölni. A kadarka-kerekasztal kapcsán már felmerült és jeleztem is, Szekszárd jövőjét a kadarka, kékfrankos, bikavér és a szekszárdi „nagy bor” keretei között tudom elképzelni – úgy tűnik, ez egybecseng a szekszárdi céhtagok gondolataival is. (Csak zárójelben: még mindig nincs meg borvidékeink javának az a használható jövőképe, ami mentén előre lehetne haladni. Húsz éves adósság, rengeteg kapkodás, sértettség – közös és pozitív együttgondolkodás helyett. Tisztelet a néhány becsülendő és örvendetes kivételnek, Mád, Csopaki Kódex, Egri Bikavér Kódex.) Az adott fajtákból is csak azok a borok kerülhetnek majd a palackba, amelyek átmentek a szigorúnak tűnő szűrésen és érzékszervi vizsgálatokon. A szekszárdiak megértették, hogy csak akkor jutnak előre, ha egyértelművé teszik mi a fehér és mi a fekete. Azaz mi a jó és mi a rossz. Nem mosnak össze hibásat jellegtelennel és nem tűntetik fel jónak azt, ami nem az. Zseniális gondolat – legalább 2000 éve kellene ezen az úton járnunk…

A szekszárdiak összejárnak. Kóstolnak saját borokat, fajtákat, külföldieket, keresztül-kasul és bizonyíthatom, egyre jobban bírják – és egyben kérik is – a jóindulatú, segítő kritikát.
A teljesség igénye nélkül néhány nagyon pozitív meglepetés a múlt hét végén kóstolt borokból:
Vida Péter – első helyen, borai sokkal gyümölcsösebbek, élénkebbek, határozottabbak és tele vannak energiával. Szép és új telepítés, technológia, apró stílusigazítás, tisztább paletta. Legizgalmasabbnak most 2011-es Kékfrankosukat találtam, de a La Vida 2011-es alapanyaga is ígéretes.
Másik kedvenc kékfrankosom a Posta Borházé volt. Izgalmas, jó arányú, lendületes és határozott. Taklerék Szentája (100% kékfrankos szintén) már a Bormustrán bizonyított, az idő csak csiszolt rajta. Gazdag ornamentika, buja krémesség. A két bor két világ – és mégis mindkettő szekszárdi és csupa izgalom.
Németh János borai mind nagyon tiszták voltak, mintha valami jótékony tündér végigsuhant volna a hordók felett és kerekké tette volna, ami kerekséget kért, gyümölcsössé ahonnan hiányzott némi élénkség. Nagyon jó irányba halad a Heimann birtok – ifjabb Zoltán színre lépése vélhetően újabb lendületet ad majd a családi vállalkozásnak. Jó design, egyértelmű paletta, jó és egyedi borok.

Vesztergombi Ferenc borainak pozitív változásáról már írtam korábban is, a trend folytatódik. Akárcsak Sebestyén Csabánál, Bősz Adriánnál, Bodriéknál vagy éppen a Dániel Pincénél. A Szeleshátnál is előtört az ifjúság, a Szekretár családot már nem csak Ágnes képviseli a pincészetnél…
 
Sok jó bor volt, tényleg. Talán a kadarkák 2011-es évjárata volt egy kicsit halványabb, mint amit szeretek és ami elvárható a fajtától. A 2009-es sorozat nagyon szép volt itt is és Egerben is, talán azért érzem visszalépésnek 2011-et kadarkában. Nem karcsúak, hanem inkább súlytalanok. Persze lehet, hogy ez még csak a fiatalság jele.

Folytatás.... Szekszárdi Borászok borainak értékelése
A teljes anyag hamarosan olvasható lesz a szekszardibor.com oldalon